Egy fülledt meleg június eleji vasárnap Barbival a Balaton-felvidéken csavarogtunk – ezúttal tájfotós ambíciók nélkül.
Barbival vigyázni kell. Amellett hogy rendkívül inspiráló személyiség nagyon ügyes és tehetséges, sokkal jobb képeket lőtt telefonnal mint én a dedikált fotós cuccal. Node ez már egy másik és kevésbé lényegtelen történet.
Első utunk Káptalantótiba vezetett a híres „Liliomkert” termelői piacra. Ami már nem is annyira termelői inkább kacatpiac. Mindenféle limlomot meg rengeteg tükröt árulnak méregdrágán, bűn rossz ár/érték arányért megvesző hipsztereknek igazi paradicsom. Persze azért vannak igazán jó őstermelői termékék is: nagyon finom szénafű magos juhsajtot sikerült vennünk – egyáltalán nem rossz áron.
Hazafelé még benéztünk Badacsonyba ellőni a Superpan 200-as utolsó és utolsó utáni kockáit. Túl sok érdekes dolog nem volt – talán a záró „Kevésbé lényeges történet” – fagyizásba és absztrakt fotózásba fulladt a délelőtt.
