Magamról
önkép – (Norvégia, 2015.)
Varga Szilárd vagyok. Nagykanizsán születtem és még mindig itt taposom a 40-es éveim elejét – nem is értem, hogy van ez. Fotóamatőrként ütöm el a szabadidőmet és borzolom a Kanizsa Fotóklub tagságának idegeit. Imádom a vidéket és a nőket, ki nem állhatom úgy általában a politikusokat meg a tökfőzeléket.
Soha fel nem növő lázadóként csak és kizárólag szabad szoftvert vagyok hajlandó használni képfeldogozásra (is). Vallom, hogy a GNU/Linux az ‘sten, és az igazi vakmerő kalandor forráskódból forgatott darktable-t és GIMP-et használ Lr/Ps helyet. Kávét csak tisztán, nedveslemez hívót cukorral.
Műszaki beállítottságú ember vagyok, eredeti végzettségem számítástechnikai technikus. Mai napig szívesen foglalkozom elektronikával, vezérléstechnikával. Tinédzserként a 3D számítógépes grafika érdekelt, később tördelőszerkesztő grafikusként hivatásszerűen dolgoztam képekkel. Változatos területekre vitt az élet, tűzvédelmi végzettséggel ugyan úgy rendelkezem, mint reklámiparhoz köthetővel. Sok egyeben túl tudok tükröt / üveget vágni és csiszolni mellette egzotikus nyelveken kütyüket programozni. Jelenleg egy nagykereskedelmi cégnél dolgozom már több mint egy évtizede.
fotó: Belső Péter
A természet szeretete édesapámnak köszönhetően már kora gyermekkoromban kialakult bennem. Mindig is kíváncsian figyeltem az élővilág interakcióit, a táj és környezet átalakulását, megújulást. Annak ellenére, hogy alapító tagja vagyok az MFVSZ természetfotó divíziójának nem lett belőlem vérbeli természetfotós – gyaníthatóan nem is lesz soha. Szívesen kirándulok, túrázok. Kedvenc tájegységem a Balaton-felvidék.
mint fotóamatőrről
Fényképezéssel komolyabban csak 30 éves korom után, 2010. körül kezdtem el foglalkozni. Hivatalos fotográfiai végzettségem nincs és nem tervezek professzionális pályára lépni. Tanulmányaimat autodidakta módon végeztem, valódi iskolám / mesterem nem volt.
2012-ben hosszas unszolásra csatlakoztam a Kanizsa Fotóklubhoz és 2017-től az elnöki tisztségét látom el. A klubhoz való csatlakozást életem egyik legfontosabb állomásának tartom, ez indított el igazán az amatőr fotózás útján.
2014. második felétől kezdtem indulni fotóművészeti versenyeken, egész jó eredményekkel. Első FIAP aranyérmemet ez évben nyertem egy aktfotóval.
2017-ben A-MAFOSZ kitüntetésben részesített a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége (MAFOSZ), valamint megkaptam az EFIAP, azaz a „FIAP kiválósága” kitüntető címet.
Új generációs fotóamatőrnek vallom magam. A digitális világba csöppentem bele, a hagyományos analóg technikával csak jóval később ismerkedtem meg.
Egyszer kezembe került egy nedves kollodiumos felvétel. Vesztemre azonnal bekattant valami: ilyeneket akarok csinálni! Mivel az eljárás igencsak költséges, roppant bonyolult és szerteágazó természettudományos ismereteket (fotokémiai, optika, stb.) igényel nem akartam egyből fejest ugrani bele, inkább rászántam pár évet a filmes világgal való ismerkedésre. Negatívjaimat és nagyításaimat a kezdetektől fogva magam dolgozom ki. Építettem lyukkamerákat, hulladék faanyagból nagyformátumú fényképezőgépet, nagyító lencsékből objektívet. Kevertem kísérleti vegyszereket, öntöttem zselatinos emulziót üveglemezre. Szerelem lett belőle, azóta is kézműves módszerekkel szeretek dolgozni: kézzel felkent ezüstzselatin emulzióra nagyítani vagy kontaktolni, változatos alternatív eljárásokkal fotogrammolni. Lenyűgöz az analóg fényképészet időtlensége és felvételek fizikai megtestesülése.
önkép 5×7″ alumínium lemez
Tartalmat tekintve kedvelem a koncepcionális megoldásokat, bizonyos témákhoz viszont dokumentarista szemlélettel közelítek. Persze a szürrealizmus elkötelezett rajongójaként ez mit sem gátol a groteszk határainak buzgó kutatásában. Témaválasztásban szinte minden érdekel, de a tájfotózás, a portré és az akt a legkedvesebb számomra. Fő területem egyértelműen az utóbbi. Pár nagyon ritka kivételtől eltekintve csak is kizárólag amatőr modellekkel dolgozom. A relativizálható és nem mellesleg múlandó szépség helyett sokkal inkább a természetesség és az emberi test sokszínűsége érdekel. Vallom, hogy a „szép” egyszerűen kevés.
Elvi okokból élesen elválasztom a fotográfiát a grafikától, kevés a kompozit / hibrid képem. Utómunkában mindig szükséges egész képet érintő korrekciókon túl a strukturális beavatkozásokat kerülöm, legtöbbször csak felvételezési hibákat retusálok. A fényképészet dokumentarista ágain törekszem az erős vizuális hatás és a hiteles ábrázolás közötti egyensúlyt megtalálni – koncepcionális témáknál igyekszem a hitelesség látszatát fenntartani. Szeretek kísérletezni, érdekes perspektívákat, módszereket felfedezni.
