Járt utat a járatlanért – bármikor!

Pár hete teljesen véletlenül fedeztem fel a Net-en egy rövid leírást a balatongyöröki Szobakű-barlangról. Eddig még nem is hallottam róla, ezt feltétlenül látni kell! Vasárnap Kingával nagy lendülettel nekiveselkedtünk a felderítésnek – azt viszont egyikünk sem gondolta volna, hogy kegyetlen módon eltévedünk és rámegy a napunk.

A történet vége, hogy megtaláltuk és túlzás nélkül állíthatom alant láthatjátok jelenleg a Net-en fellelhető legjobb minőségű felvételeket a barlangról. Ezeken kívül 3 nagyon rossz képet hoznak elő a keresők, ebből ráadásul az egyik nem is azt ábrázolja. Nagyon kevés információt találtam előzetesen. Akadt blogbejegyzés egy sikertelen megközelítésről, meg máshol egy rövid leírás miszerint ez egy dolomit sziklában kialakult rövid hasadék 6-8m magas bejárattal. Ezen kívül sok turisztikai oldal hoz egy helyesírási hibás sablon szöveget, felteszem egymástól kopipészt megoldást alkalmazva:

“A Szobakü barlang kb. 5000 méterre található a faluközponttól, a szalonnasütőtől indulva tovább a műúton, majd 1200 méter után a kettes kilométerkőnél jobbra letérve, a földútra. Kb. 1700 métert haladunk tovább, majd itt nyiladék vezet fel a szemben lévő hegyre. Jobbra a völgyben 150 méter után megtaláljuk a mohás sziklákat, amelyek között rejtőzik a barlang.”

Nos ez alapján senki ne induljon el! Már ott kezdődik, hogy 2-es kilóméterkő nincs, nyiladék végkép. Hihetetlen, hogy egy valóban attraktív látványosságról ilyen gyér információkat hót’ fogalmatlanok tesznek közzé és további szobahuszárok sokszorosítják ellenőrzés nélkül ballasztként az oldalaikon. Mindezt egy hamis képpel illusztrálva. Éljen a magyar turisztika… A tájékoztató táblák is megérnek egy misét, de kezdjük az elején.

Kb. dél körül húztam be a kéziféket a szalonnasütőnél. Gépjárműről! vezényszó és uccu neki. Ez egy abszolút jól kiépített kiinduló pont parkolóval, esőbeállóval, padokkal, játszótérrel miegymással. Egy táblán van kvázi részletes ám kifakult térkép a Keszthelyi-hegységről, biztos ami biztos gyors reprót nyomtam róla telefonnal. Viewranger-be már előre letöltöttem a vonatkozó Opencycle szelvényeket, de az a szintvonalakon és a főbb utakon kívül semmi mást nem mutat errefelé, azaz jól jöhet egy helyi térkép. Kellett, lestük is bőszen, bár ez sem sokat ért. Apró szépséghibája, hogy a túlnyomórészt földes túrautakat erőteljes magenta (valaha tán vörös lehetett) színnel jelöli, míg a műutat halványan fehérrel. Az idő és az UV sugárzás vasfoga ugye. Ezt a kis apró hibát jól be is néztük már a legelején. A nagyobb gond, hogy jelöl a barlanghoz szaggatott vonallal egy ma már nem létező utat, persze ezt akkor még nem tudtuk.

No de vissza a történethez. Hátamon nagy zsáknyi fotós cucc, víz és 20m kötél, bal vállamon a dög nehéz állványom, jobb oldalamon Kinga. Sérült bal térdem még mindig dagadt, de itt a túrabot, telefonban a térképek, övön a tájoló – nem lehet semmi baj. Go! Csak pár száz métert mentünk erős tempóval amikor elértük az első irányjelző táblát. Előre Büdöskút X km és Szobakű-barlang 2,4km, 41perc, sárga jelzés. Térkép szerint kb. 40-50m szintemelkedéssel kell csak számolni, GPS 5,7km/h átlagot mér, igen gyorsan ott leszünk. Kisvártatva elágazó, szintén tábla. Műút visz enyhén balra, jobbra földút. A bibi csak ott van, hogy a tábla az elágazó közepére mutatja Büdöskutat és a barlangot – na most találd ki merre! Se sárga, se semmilyen jelzés sehol, illetve később egy tölgyön magasan halvány folt, ami valaha jelzés lehetett – vagy csak zuzmó. A műútról biztosan tudtam, hogy Büdőskútra és utána a Görbe-tetőre visz, ezen lehet eljutni a Válusig. Ugyan a leírás föld utat ír, de egy táblán van Büdöskút és a barlang. No, akkor menjünk a műúton. Újabb 1,5km után már erős volt a gyanú, hogy rossz irányba indultunk. Nyiladék sehol és a reprózott térképet egyeztetve a  GPS-szel nyilvánvaló a tévedés. Indulás vissza az elágazóig, de a fene kerül ekkorát. Megszületett a végzetes ötlet: Vágjunk át az erdőn fel a gerincre és azon túl elérjük a sárga utat! Aki csinált már ilyet sűrű erdős hegyi terepen az tudja: innentől kezdve kaland = ON.

[ipic id=”804346878677176031″ float=”center” size=”612″ link=”1″]

 

Nem tudnám részletezni, hogy merre jártunk. Kezdetben a gerincről lejönni nem lehetett, kerítés és sűrű bozót választja el a völgytől. Akkor irány a gerincen tovább. Itt volt egy ezer éves ösvény (lásd fent), de utána már csak vadcsapásokat lehetett követni hegyre fel völgybe le újra fel és újra le végeláthatatlanul ismételve sűrű aljnövényzetben. Ja a vaddisznónak könnyű, az alacsony. Nem baj, más út úgy sincs. Persze ráakadtunk rég elfeledett jelöletlen közelítő utakra – amik minduntalan nagyon rossz irányba akartak vinni, így ezekről folyton le kellett jönnünk. Ha nincs a tájoló, talán még mindig ott botorkálunk. Ez tényleg a vadon, ember nem nagyon járhatott amerre mi. Viszont láttunk sok érdekességet, többek között sok helyen a mediterrán csodabogyót, aminek ez a legészakibb élőhelye. Vidáman telt a út és Kinga is láthatóan élvezte a felderítő kalandot, pedig már kegyetlenül elfáradtunk és nem igazán tudtuk hogyan jutunk ki innen. De feladni soha, csak azért is megtaláljuk a barlangot. Nagy nehezen elértünk egy utat, amiről kiderült, hogy nem lehet a sárga jelzés. Innen újra át kellett törnünk egy sűrű erdősávon és végre meglett a sárga. Persze ezt csak a GPS alapján tudtuk, ugyanis sehol sem láttuk felfestve. No menjünk É-ra, még nem lehetünk a barlang vonalában, ugyanis hegy vagy szikla itt sehol. Ezen haladva elértünk egy Y elágazó, de már igen sokat jöttünk fel. Itt jöttünk rá, hogy a térképen jelzett szaggatott vonal kamu, mivel nem jöttünk el út vagy ösvény mellett, de egy fia táblát sem láttunk. Miért is lett volna, a mikor a sárga jelzés sincs felfestve sehol? Nincs mese, térkép-tájoló kombó már századszor is elő. Biztosan túlmentünk, tehát irány K, hátha visszafordít a barlang fölé. Ha véletlenül ereszkedni kell az sem gond, itt a kötél. Meredeken vitt fel az út és egyre gyanúsabb, hogy a Sárkányerdőbe visz a Szépkilátó fölé. Arra már többször jártam, ott a Márványkőfejtő-hegyet megmászva érnénk ki a hegy K-i oldalán – tehát térjünk le D-re az első adandó alkalommal. Ha nincs út az nem érdekes. Eddig is szinte csak a bozótost jártuk, most már teljesen mindegy. Kaland megint csak ON – újra fel a már nem is tudom hányadik gerincre, völgybe le át a sokadik szedresen, vadcsapáson, víz vájta sziklaösvényen. Közben fél szem a tájolón és Viewrangeren. Nem adjuk fel! Nézd, ott egy út, civilázcióóóó! Fenét az is csak egy közelítő út, illetve az lehetett valamikor de már rég benőtte az erdő szedrestül vadrózsástul mindenestül. Hagytuk a fenébe, maradt továbbra is a hegyoldal. Elértünk egy lankás sziklapárkányra. A végét zárja az erdő, kerüljünk inkább alulról, legalább megnézzük a sziklát. Kinga megy most elől és kiált: -Tényleg gyere erre ezt érdemes megnézni! Na akkor kezdett bizseregni valami, jó helyen járunk! És valóban, szép dolomitfal, tetején egy kis fülkéből dög nagy ragadozó madár vág ki jöttünkre – talán ölyv, így az ellenfényben a fák között nehéz megmondani. De nézd csak, ott a fák között újabb fal és mi az az iszonyat nagy hasadék rajta? Megvan!!!

A Szobakű-barlang bejárata - Balatongyörök (2014.)
A Szobakű-barlang bejárata – Balatongyörök (2014.)

Leírhatatlan érzés: győztünk! Egyből tábort vertünk – azaz végre leszórtam magamról az állványt, fotós cuccot és egyéb turista kínzó kacatot. Végigmásztuk az oldalt egészen fel a fülkéig azután végre nekiállhattam nyugodtan fényképezni. Kingán láttam alig bírja nézni röhögés nélkül ahogy fekszek a kamera alatt és állítom be az expót. Kölcsönösen megállapítottuk, hogy ez agy vagina alakú hasadék és a természetben amúgy is minden nemi szervet formáz. Nagyon magas, simán megvan a 8m, viszont nem túl mély és gyorsan összeszűkül pár méter után. Fentről egész jól bejön a fény, de kell 15mp záridő ISO100-on és F9-en. Itt nem készül rendes kép állvány nélkül. Rekeszt muszáj behúzni az ultranagylátó dacára, a közeli szűk falakon elmenne az élesség már F5,6-on is.

Rés a falon
Rés a falon (2014.)

Fentről nem csak a fény tud betörni hanem az esővíz is, így a falak nyirkosak és mindenfelé zöld moha borítja. Olyan mintha finom por hintették volna be – egy élő lélegző vékony bőr a sziklafalon. Megannyi pasztell árnyaltbán játszik fény, szabad szemmel is eszméletlenül jól néz ki. Az erdőből leszivárgó víztől a fal csupasz részei aranysárgában, ragyogó smaragdban a mohás felület, tényleg gyönyörű.

A Szobakű-barlang fülkéje, Balatongyörök
A Szobakű-barlang fülkéje

Azért a hülyeség sem maradhat el, muszáj csinálni csoportképet is.

Emlék a Szobakű-barlangból (2014.)
Emlék a Szobakű-barlangból (2014.)

De a kalandnak itt még nincs vége, mert innen ki is kellene találni a sárga jelzésre. Körben áthatolhatatlan erdő és dzsindzsa, pedig nem messze NY-ra ott kell lennie a kényelmesen széles útnak. Találtunk valami ösvényt. Persze ez sem ösvény, hanem csak egy kesze-kusza vízmosás telenőve vendégmarasztaló erdei “szeretettel”. Nehezen vergődtünk át rajta, de csak ki tudtunk ugrani egy ponton. A sárgán lefelé már fél óra alatt elértünk az parkolóig.

Az oda-vissza 4,8km helyett mentünk 12,5km-t és a saccolt 40-50m helyett leküzdöttünk összesen 848m szintemelkedést (biztos van benne tűrés, erdőben sokszor csal a GPS). Mindezt irgalmatlanul kemény terepen egy komplett délután másfél liter víz + fejenként két csoki fogyasztással. Viszont  ha nem keverünk sokszor ösztönökre hallgatva keresztül-kasul a hegyben szerintem soha sem találjuk meg. Ilyen eldugott, gyakorlatilag jelzések hiánya mellett félrevezetően dokumentált helyet görcsösen térképre és a kétsoros útleírásra hagyatkozva megkeresni egyenlő a kudarccal. Opencycle térkép hasznos volt. Nem mondja meg merre az arra, de jó látni, hogy hol van éppen az ember. Tájoló végképp kellett. Sűrű hegyi erdőben alig van látótér, irányt belőni elég bajos nélküle. Simán körbe-körbe jártunk amikor úgy gondoltam, hogy nem, most nincs rá szükség. Összegezve ilyen jó kis túrán már régen voltam. Csak pár kockát lőttem, de sokat mentünk szép helyen magas kalandfaktorral, keményen küzdöttünk és a sikerélmény sem maradt el. Ez úton is köszönöm a remek társaságot!

Eltévedni nagyszerű!

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

öt × három =