Ez a pillanat is eljött vala. Nem én akartam, de most már nem bánom. Ez úton is várlak szeretettel holnap 18:00-kor Nagykanizsán, a Hevesi Sándor Művelődési Központ színházi előcsarnokában a Magyar Fotográfia Napja alkalmából megnyitásra kerülő fotókiállításunkra. Tessék-lássék!
Futtában összetákolt bejegyzés. Lássuk csak mi, hever most szanaszét körülöttem. Egy tájoló, fényerős ultranagylátó, mégultranagyobb halszem, a tele, a nagy állvány + nehéz gömbfej (hol a rákban a gyorstalpja?!?), programozható kioldó, teljes és félszűrők, közgyűrűsor + a Helios, fejlámpa, lézer pionteres rúdlámpa, pótkasik és elem hegyek, 40GB-nyi memória kártya. Már rotyog egy 6-os adag kávé, tank tele, csomagtartóban mindig ott egy pléd és nejlonfóliák. Majd út közben beszerzek valami tápot magamnak is. Valamikor holnap jelentkezem! Ha, nem Krisz barátom tudja hol tűntem el… Na hajrá! Update: megvan a cseretalp 🙂 Update #2: Hazaértem egyben, nem kell a mentőhelikopter 🙂 Anyag hamarosan!
Még 2011. nyarán történt, hogy hirtelen felindulásból a szlovén tengerparton, Piranban kötöttem ki. Emlékképek következnek.
Legalábbis itt, végre teljesen megújult az oldal. Eddig a virtuális szerveren lakott, ma viszont végérvényesen is a publikus domain alá költözött. Az elmúlt két hónapban -egyéb elfoglaltságaim okán- döcögősen, kisebb-nagyobb megszakításokkal haladt a munka.
Tavaszi szél vizet áraszt, no meg vadvirágokkal erdőt-mezőt. Erős késében a természet, a kakasmandikó is egy hónapos csúszással bontja szirmait, a tegnapi túra célja ez a Zalában oly ritka liliomféle volt.
Szombaton az Onogur black metal együttes járt nálam fotózáson. Pillanatok alatt belakták a fiúk a csöpp kis stúdiót, feltúrva mindent ami mozdítható. Szerencsére a kitömött madarakat nem találták meg 😛 Egy élmény volt srácok! 🙂
Mai modellem lefújta a fotózást, kellett kezdeni valamit a hirtelen rám szakadt szabadidővel. Amúgy szabin vagyok – igen, már megint 🙂 Épp itt volt az ideje az optikák karbantartásának, meg is van a program.
Tegnap délután nyílt meg Kanizsán a HSMK-ban a Csak csajok! című fotókiállítás. Apropóját a Magyar Fotográfia Napja, érdekességét a kizárólag női szerzőket felvonultató gárda adta. Édességét pedig a hatalmas torta és sütifelhozatal, amit persze széthordtak mire letettem a gépet… Meglepően sokan tették tiszteletüket az eseményen, ekkora tömegre nem számítottam. Természetesen ahogy lenni szokott, a protokoll pezsgő fogyásával egyenes arányban csökkent a létszám. A megnyitó jól sikerült, a tárlat nem kevésbé. Szép munkát végeztek a lányok, nagyon rövid idő alatt hozták össze ezt az egészet.
