Tavaszi szél vizet áraszt, no meg vadvirágokkal erdőt-mezőt. Erős késében a természet, a kakasmandikó is egy hónapos csúszással bontja szirmait, a tegnapi túra célja ez a Zalában oly ritka liliomféle volt.
A lelőhelyről elég legyen annyi, hogy Becsehely környékén megtalálható egy pár négyzetméteres ligetben. A dolog érdekességét az adja, hogy itt az erdei szellőrózsával él együtt, így a megszokott kárpáti környezetétől eltérően csupa zöld veszi körül. Jó időben érkeztünk, a virágok még álmukban logó szirmokkal várták a napsütést.
Az előző esti kiadós eső miatt minden felé harmatcseppek szikráztak, kellemes ellenfényes helyzetet kínálva. Nehéz úgy helyezkedni, hogy ne taposson le semmit az ember. Nem is beszélve a földre hasalásról… Ilyenkor jön jól a böhöm nagy Giottos tripod: középoszlop megfordít, máris lehet engedni talajszintre a gépvázat. No meg persze a live view üzemód is rendkívül hasznos ilyenkor. Készültem egy arany/ezüst derítőlappal. Nem túl nagy, de egy kis virágmakróhoz bőven elegendő. Az arany derítéssel mesebeli hangulatot lehet adni a sok zöld levélnek, így a szokás fakósággal ez alkalommal szakítottam, inkább erős vivid színeket igyekeztem kihozni. Giccses lett a történet, de sebaj. Végre tavasz van.
Miután már túl magasra emelkedett a nap, nyakunkba vettük a dombokat.
Ez úton is köszönet a túravezetésért Kotnyek Pista bácsinak!
Ui.: A „Kevésbé kopott kilincs” c. képet Födő Szilárd barátomnak ajánlom – tudom, hogy nagyon érdekli a téma 😛
