4Nord, Norvégia az utazó szemével

Blog

Eltelt már több mint fél év életem eddigi legemlékezetesebb utazás óta, az élménybeszámolóval már  nagyon régóta lógok. A bejegyzés apropója, hogy ma nyílik egy fotókiállítás az itt lőtt anyagból is, tehát nekiveselkedem az összefoglaló első részének.

Norvégia hatalmas ország és – ahogy majd a térképen látható – csak egy nagyon kis részét jártuk be. Az ott eltöltött cirka 10 nap is édeskevés messzemenő következtetések levonáshoz. Ez a poszt inkább arról szól, hogy milyen nehézségekkel kell szembenézni egy ilyen utazásnál és milyen benyomásokkal jöttem haza Norvégia Északi feléből, Nordland-ből.

 

A piszkos rész

Had tudjam le ezt mindjárt az elején. Amikor az ember hazajön távoli vidékről első kérdés, hogy milyenek a nők, a második meg hogy mennyi az annyi. Ez elsőre kapásból a válasz: menyecskéért kár eljönni idáig. A másodikra, hogy sok. Norvégia magyar szemmel drága ország, nagyon-nagyon sok pénz kell hozzá. Ebből a nagyon-nagyot meg lehet spórolni szervezéssel, alapos felkészüléssel és a legfontosabbal: egy jó csapattal. Mi az átlag turistától eltérően kimondottan fényképeket készíteni mentünk. Nem vágytunk luxusra, mégis meglehetősen jól éltünk, nem haltunk éhen, nagyon szép helyen laktunk, volt privát szféránk és mindenhová eljutottunk ahová akartunk. Ahogy Vass Zoli mondaná: Jó volt nekünk. Persze mindent magunk intéztünk a repjegy és szállásfoglalástól kezdve a transzfereken át az autóbérlésig. Sokat dolgoztunk rajta, megérte.

Szokás mondani, hogy nem szabad folyamatosan átszámolni Forintra, mert a helyi árakat a helyi jövedelemhez kell mérni. Ez igaz, ha ott él az ember, de mi ugye most magyar fizuból gazdálkodunk – tehát váltogassunk kicsit. Norvégia hivatalos fizető eszköze a Norvég Korona (NOK), helyi rövidítésben “kr”. Utazásunk idején 1kr = 34Ft. Egyébként elég stabil az árfolyam, a világ egyik legjobb gazdasága a norvégoké.

Példák árakra (Tromsø):

  • Kerékpár bérlés 1 nap: 250kr
  • Fél kiló kenyér alsó polcról: 30-40kr
  • Coca-Cola termékek víztől a cukros maszatokig: 30kr
  • A sarki töröknél közepes hambi menü 145kr, míg a dörner tál 160kr

Viszont ha már eszünk, akkor egy rendesebb helyen (Lofoten, Hamnøy):

  • legalapabb napi fogás leves (csésze): 90kr
  • főétel: 285-315kr

Igen, jól számolsz: a junk-food ötezer és egy éttermi vacsi bőven meglépi a 10kiló/koponyát. És akkor még magyarjaink nem ittak semmit, de ez egy külön történet.

Odautazást hagyjuk, ez minden időszakban más, helyi üzemanyag árak az itthonihoz hasonlóak. Szállás változó, de nem olcsó. Házat se nagyon szeretnék venni, Nusfojrdaban láttunk az általunk bérelthez hasonló pár m2-es eladó rorbut átszámolva 78 milláért. Pedig tetszett a színe.
Érdemes még megjegyezni, hogy a kiskereskedelmi árszínvonal Lofotenen a szárazföldihez képest kb. 20%-kal magasabb. Ennek oka egyrészt az lehet, hogy igazi turistaparadicsom, másrészt mert szigetekről van szó és általában világ mást tájain is magasabbak a szigetvilági árak. Hasonlót tapasztaltam az Arann-szigeteken is (Írország).

Ezek fényében érdemes megtölteni tárcát / bankkártyát. A fentiekkel jórészt már indulás előtt tisztában voltam, igyekeztem hozott anyagból gazdálkodni (lásd korábbi pakolós posztom). Ezek után most már tényleg:

 

Jussunk ki Norvégiába!

A terv: tájképezés Lofoten-en, szerencsés esetben sarki fénnyel. Célunk a térképen “B” vel jelölt Lille Topoya, egy benzinkút méretű kis zátony a szigetvilág végében. Itt tudtunk egy nagyon csinos cölöpökön állól rorbut foglalni 7 éjszakára, fű tetővel, kilátással a fjordra, szemben egy troll-heggyel. Egyszerűen mesés.

Bázisunk, a kis fehér halászkalyiba - kékórában (Norvégia, 2015.)

Bázisunk, a kis fehér halászkalyiba – kékórában (Norvégia, 2015.)

Ide eljutni viszont egyáltalán nem egyszerű mutatvány. Egy jól felkészített erős autóval durván két nap lenne csak az odaút “négykézben”, megállás nélkül, marad a repülő. E fjordokkal és középmagas hegységekkel szaggatott tájon nincs olyan úthálózat, mint nálunk, és azok az utak is girbe-gurbák, hol hegyeket kerülgetnek, hol a cikkcakkos partvonalat követik. Itt a távolsági busz szerepét sokszor a repülőgép veszi át. Viszont belföldi járatok nem mennek mindenhová közvetlenül. Hiába van a Lofoten kellős közepén egy komoly reptér, ha mondjuk Oslo-ból is csak két átszállással lehet elérni. Így már korántsem olcsó. Mi köztes megoldást választottunk.

Az útiterv: Nagykanizsáról autóval Budapest, Ferihegyről nemzetközi járat Oslo-ig onnan belföldi Tromsø-be. Ez egy nap alatt megvan, Tromsø-ben eltöltünk egy éjszakát, másnap reggel bérelt autóval irány a Lofoten legvége, az is egy nap. A végén pedig ugyanezen az úton vissza Tromsø, ott is két éjszaka szállás egy nap csavargás és kora reggeli indulással röppenés haza.

Fontos tudni, hogy Norvégia nem része az EU-nak, tehát beutazáskor elvileg okmányellenőrzés és vámvizsgálat is van. Mivel Oslo-ban léptünk be az országba hiába volt jegyünk tovább, fel kellett vennünk a poggyászunkat, kicsekkolni, átfutni a vámon (amúgy mindenféle igazoltatás és vizsgálat nélkül), újra becsekkolni, azaz feledni a bőröndöket az önkiszolgáló rendszerben, újra átmenni a biztonsági vizsgálaton, és szó szerint elfutni az induló géphez. Erre landolástól felszállásig volt kemény 105 percünk és ebből csak a csomagfelvételre vártunk 30 percet. Kirohanás a biztonsági zónából határátlépésre teljesen értelmetlenül, rájönni a csomagfeladás mikéntjére mind-mind idő. És rohadt nagy ez a reptér. A security-ban is sokat kellett állunk, kapásból két felé tereltek minket – el is veszítettük egymást. Ráadásul a kézi poggyászban szállított fotós cucc nagy gyanús lehetett, mindannyink holmiját szét kellett pakolni objektívtől a hálózati töltőkábelig. Közben az idő rohan, fogalmunk sincs hol a társunk és 20 perc múlva indul a gépünk. Mindez 10kg-os hátizsákkal, kacatokkal telerakott télikabátban, farmerra húzott sínadrágban, zokniban állva túrabakival a kézben. (Amúgy nagyon jó idő volt aznap…) Így esett meg, hogy az összes személyes papírom ott maradt a security pulton Oslo-ban, amit csak másnap reggel vettem észre – szerencsére meglett. Ez úton is köszönet a tromsø-i ABC Hotel portásának az anyanyelvi  telefonos ügyintézésrét.

Felszállás Oslo-ban

Felszállás Oslo-ban

Végül aztán mozgó járdán rohamtempóban szaladva elértük  a már csak ránk váró gépet, ami természetesen a reptér ellenkező végéből indult. Dok már rajta ült. Maga a röppenés nagyon kellemes volt, a “helyi járaton” nem sokan voltunk, kényelmesen elfért ember, csomag egyaránt és fentről is csodálatos ez az ország. Havas hegycsúcsok, folyók mind-mind az alacsonyan járó Nap surlófényében. Ha valaki megunná a tájat, van fedélzeti Wi-Fi. Leszállás már sötétben, taxi a hotelig. Megérkeztünk!

Másnap a telehorkolt hotelszobát elhagyva kicsit eltököltünk papírjaim ügyintézésével, autóbérléssel, azután gyakorlatilag az egész napot úton töltöttük. Egy helyen álltunk csak meg expókényszerből egy rövidet fotózni. Nem is nagyon tudtunk volna mást csinálni, bejött az esős idő, akkor még nem gondoltunk semmi rosszra. Már bent a szigetvilágban egyszer még megálltunk vásárolni.

 

Vásárlás Norvégiában

Árszínvonalt már tudjuk, most kanyarodjunk kicsit vissza megérkezésünk estéjére. Nem vagyok egy nagy szeszívó, sőt, de azért akkor és ott az alábbi történet szíven ütött.

Szállás foglalás után a jó turista maszkját magunkra öltve gyalogszerrel sörbeszerzéssel összekapcsolt városnéző sétára indultunk. Sarki bolt megvan, olyan mint nálunk egy kis szűk belvárosi hárombetűs ellátó, polcokon hasonló felhozatal, na keressük meg sörtöt. Sört sehol. Ajjaj. Eldugva árválkodik egy kis hűtőnek látszó tárgy, fekete lepellel letakarva, mögüle átszűrődő fény. Az ígéret fénye! Nosza kukkantsunk csak be mögé. Megvan a sört! Hogy mi a fenének kell álcázni fene se értette, talán hogy a magyar turista infarktust ne kapjon a jó kis 3,0%-os norvég sör korántsem jó árán. Mindegy, sört az sört, vegyük vigyük. Irány a pénztár, kiscsaj húzkodja az olvasó előtt az árukat mosolygós arccal, végül a sörnél megáll, hogy ezt nem adhatja ki. Mi van?!? Nem vehetünk sörtöt? Mindannyian betöltöttük már a 18-at, sőt a 21-et, sőt, de nem folytatom. Hát azért nem, mert elmúlt már este 8 óra (kb. 10 perccel) ilyenkor már nem engedi a gép kiszámlázni.

Figyelem utazók!
Norvégiában este 8 után sehol sem lehet sört venni, és már este 6 után tiltott a borvásárlás. Whisky-ért talán le is csuknak, jó hogy vettünk egy-egy üveggel még Ferihegyen a duty free-ben.

Egyébként az élelmiszer boltok mindenhol jól felszereltek, eladók kivétel nélkül – mint szinte minden norvég – nagyon jól beszélnek angolul, segítőkész kedves fiatal csajok. Feltűnt, és nem csak a boltokban, hogy rám mindig messziről mosolyogtak, Norvégiában meglehet szimpatikus a kék szem / vörös haj kombó akkor még viselt vörös szakállal kiegészítve.  Választékban ami necces az a pékárú. Kenyér van mindenféle forma és fajta, de más alig akad. Volt, hogy beugrottam kifliért és kenyérrel kellett kijönnöm. Első gondolat, hogy egy albán jelegű pékség talán nagyot kaszálna, de lehet a norvégok szénhidrát helyett inkább a halra szavaznak. Zöldségből és gyümölcsből általában széles a választék, lehet venni szőlőt, sárkánygyümölcsöt, vagy egyesével vákuumfóliázott paprikát. Ami még szemet szúrt, hogy jégkrémből nagyon sok van és szemmel láthatóan fogy is. Emlékeztetőül: október vége van és a Sarkkör fölött több száz kilométerre járunk.

Kisebb városokban a szatócsboltok is árulnak alap élelmiszereket, egy ilyenbe szaladtunk be az odaúton Lofotenen. A kisállat részleg szomszédságban kapható száraztészta, kenyér, tej, cukor, konzervek, készétel, valamint alkoholmentes sör víznél is olcsóbban és kevésbé olcsó igazi sör, mely nyomokban alkoholt is tartalmaz. A helyik nagy állatbarátok lehetnek. Macskakaparóból (mármint amit a macska kapar, nem pedig az a macskát) van 86 fajta 6m2-en 2 tonna ezerféle kutyatáp mellett, de sör csak két fajta: szeszmentes és alig szeszes. Érthető, ivás helyett inkább simogassanak a polgárok a hosszú téli estéken kiscicát. Kegyetlen hosszúak lehetnek ám a sarki téli esték, főleg amikor hónapokig nem is kell fel a Nap.

Ez már egy másik vegyesbolt Reine-ben, alkarnyi műcsaliktól a benzineskannán át a fishkaburgerig (halburger) minden kapható.

Ez már egy másik vegyesbolt Reine-ben, alkarnyi műcsaliktól a benzineskannán át a fishkaburgerig (halburger) minden kapható.

Lényeg, hogy volt mivel kiegészíteni készleteinket, lehet minden este meleg vacsoránk. Induljunk is tovább sör nélkül a szigetvilág kanyargós szűk útjain.

 

Közlekedés autóval

Egy nagyon fiatal 4×4-es diesel kombi Skoda Octáviát sikerült bérelnünk. (Csajok kedvérét: szép kék. Borítóképen éppen Krisz pakol bele komplementer narancssárga kabátban.) Errefelé Nordland tartományban már októbertől kötelező a téli gumi és büntetnek is érte. Itt a téli gumi azt jelenti hogy szöges, kis lencsefejű acélszegecsekkel van kiverve az abroncs futófelülete. Nálunk már nem lehet ilyenekkel találkozni, pedig jégen is ugyan úgy fog mint aszfalton. Hátránya, hogy olyan hangja van mintha nyáron az ember végiggurult gyöngykavicson és utána végigcsattog egy beton úton. Minden estre a járgá jó, Krisz nem is akart kiszállni a pilótaülésből. Sebességhatárokat muszáj tartani. Rengeteg a telepített kamera és nagyon durvák a büntetési tételek. Jó előre ki vannak táblázva, de a rendőrök is rendszeresen kitelepülnek. Nagyon sok a 80-as és 60-as tábla, autópályával egyszer sem találkoztunk.

A Torvøya-ra vezető hidak (Norvégia, 2015.)

A Torvøya-ra vezető hidak (Norvégia, 2015.)

A fjordvidéken a nyomvonal végig a parton halad. A rövidítésnek szánt sok híd és 1-2 tenger alá fúrt alagút ellenére minduntalan feltűnik a félórával előbb már megjárt út a túlparton. Cserébe a táj  gyönyörű, már ha legalább egy kis foltban meg bírja sütni a Nap.

Fjord részlet az út mellöl Bø környékén (Norvégia, 2015.)

Fjord részlet az út mellöl Bø környékén (Norvégia, 2015.)

Általánosan elmondható, hogy az utak jó állapotúak és kényelmes szélességűek. Lofotenen viszont  az alsóbbrendű utak sokszor csak egy sávosak, ezeken pár száz méterenként hol jobbra – hol balra váltakozva leaszfaltoztak egy-egy buszöbölnyi szakaszt szélesítésnek. A szigetvilág vége felé már a főúton is egysávosak a hidak, ezeken intelligens forgalomérzékeny vezérlésű közlekedési lámpákkal szabályozva váltakozva haladhat a forgalom.

Felújítás alatt álló híd Hamnøy mellett (Norvégia, 2015.)

Felújítás alatt álló híd Hamnøy mellett (Norvégia, 2015.)

Az utak építését,javítását magyar szemnek szokatlanul hatékonyan csinálják. Szomszédságunkban éppen felújították a forgalom alatt álló egysávos hidat. Éjjel-nappal dolgoztak rajta, mindegy volt, hogy szerda vagy vasárnap. Teljesen nem zárták le, 10 percnél többet egyszer sem kellett várni az áthaladásra. A kirándulás vége felé már a szárazföldön láttunk egy másik útépítési munkát Tromsø környékén, ott egy új négy behajtós körforgalmat építettek éjjel lámpafényél – még csak a fele volt meg. Másnap már mentünk raja. Volna mit ellesni tőlük.

Persze mondhatod, hogy négyszer-ötször annyi pénzért te is szívesen robotolnál. Igen, de ott a megélhetés is legalább olyan drága és sokkal zordabbak a körülmények. Hogy bírnád a fizikai melót, ha csak néha napján nem esik hó vagy eső, az Északi Tengerről állandóan hoz sós párát a szél és az év egyik felében nem nyugszik le a Nap, a másik felében meg nem kell fel? Csak párod van, nem pedig brigádod, amiben mindössze egynek nem szabad lapátot támasztani? Ezt a munkamorált kellene eltanulnunk.

Az út Tromsø-től Lofoten végéig nagyon hosszú volt, szállásunkra már jóval napszállta után érkeztünk meg szemerkélő esőben.

 

Ágyra járás Norvégiában

Két féle szállástípust próbáltunk ki utunk során: Lofotenen a már korábban említett kis rorbut, Tromsø-ben pedig a diákszálló jellegű ABC Hotelt. Utóbbi mint egy kollégium, csak nem olyan lepukkant. Kis tiszta kétágyas szobák, mindenhol sarki fényes nagyméretű nyomatok a falon, földszinten társalgó és közös konyha. Mindkét szállásról elmondható: noha a norvégok nem kis darab emberek, az ágyakat manókra méretezik és egyáltalán nem kényelmesek.

Lille Toppøy-an a kis házunk úgy nézett ki, hogy adott egy földszinti élettér előszobával, fürdővel, jól felszerelt konyhával és egy nappalival. Tetőtérben alakították ki a hálórészt 3 fallal elválasztott fakkra osztva. Egy előszoba hálófülkével, középen egy kis folyosóról nyíló “gyerekszobával”, végül egy hálószoba. Minden nagyon apró, egyik helyiségből a másikba mellmagasságú ajtókon lehet átjutni. Én a gyerekszobát választottam, a két csöpp kis ágy közé bevágtam a pótágyként szolgáló matracot. Ezen fekve fejbúbtól talpig végig is értem a birodalmam. Én buliként fogtam fel, igazi is kis hobbitlak a házikó. Bár az életemet nem élném le egy ilyenben, egy hétre tökéletesen megfelelt. A cölöpökön kis álló házikhoz tartozott még egy hosszú terasz. Az ottjártunkkor állandóan üvöltő szél és a hol szemerkélő hol szakadó eső ellenére nagyon jól esett a korlátnak dőlve inni a reggeli kávét.

Teraszunk, amikkor éppen nem esik az eső

Teraszunk, amikkor éppen nem esik az eső

Ezen a zord hűvös vidéken jó fűtés és szigetelés kell. A teljesen fából készült házikó falai vastagok, emelten a deszkák között minden rés kitömve lenkötelekkel, a fakeretes ablakok egy nagyon ügyes kis szerkezettel passzentosan zárnak. Fűtésnek adott egy fatüzelésű kandalló, de mi inkább az elektromos fűtőtesteket használtuk. Ezek egy aktatáska méretű kis lapos hőlégfúvók brutális teljesítménnyel, percek alatt felfűtik a házat. Félelmetes fogyasztásuk lehet, de a norvégoknak egyáltalán nem kell spórolni az árammal. Rengeteg nagy esésű vízfolyásukon sok-sok kisebb vízi-erőműkvet üzemeltetnek. Egész útunk során egyetlen energiatakarékos fényforrást találtam: a fürdőnkben a borotválkozó tükör fölé épített neoncsövet. Minden más hagyományos izzó. A házak bejárati ajtaja mellett elmaradhatatlan az éjjel-nappal világító 75W-os hazakísérő lámpa. Szükség is van rá, ezen az éghajlaton gyakori a köd és az eső, nem is beszélve a sarki télről.

 

Időjárás, klíma

Norvégia partvidékén ritka a kemény hideg. A Golf itt adja le utolsó melegét, szépen visszafűtve a sarkköri partokat. Persze a hegyek miatt a szárazföld belsejében ez a hatás nem érvényesül, ott tényleg durva telek vannak. Mindenesetre Lofotenen abban a 10 késő őszi napban éjjel sem volt 1-2°C-nál hidegebb és nappal is megvolt az átlag 8-10°C. Ami viszont bosszantó volt, az az állandósult eső és üvöltő szél.

Alkalmi esővédő szigetelést cibál a szél

Alkalmi esővédő szigetelést cibál a szél

Az első két napban alig tudtuk kidugni az orrunkat. Unalmamban volt pár felejthető próbálkozásom így is fotózni, de bőrig ázva gyorsan feladtam. Nagyon nyomasztó érzés amikor elmegy a világ egyik legszebb részére tájképezni és ücsörgéssel kell tölteni az értékes időt. Szerencsénkre ezért az esős időszakot felváltotta egy kevésbé esős – szerencsétlenségünkre a  masszív felhőzet kétszer egy óra kivételével végig megmaradt a Lofotenen töltött napok alatt.

Fotós küzd az elemekkel Uttakleiv Beach-en (Norvégia, 2015.)

Fotós küzd az elemekkel Uttakleiv Beach-en (Norvégia, 2015.)

A térség másik fotográfiai szempontból is fontos időjárási jellegzetessége az elhelyezkedésből fakad. A már sokszor említett Északi Sarkkörön túl már nagyon más a Nap járása.

Mi is az a sarkkör? A Földnek az a vonala, amin az év legalább egy napján nem nyugszik le és egy másikon nem kel fel a Nap. Ezt elhagyva pedig beáll a sarki tél és sarki nyár, amikkor télen hónapokig sötét van, illetve nyáron nincs éjszaka.

Esetünkben ez ősszel úgy néz ki, hogy a Nap lapos pályát jár be. Későn kell és korán nyugszik, valamint délben is csak nagyon alacsonyra kúszik fel egy folyamatos reggel-este átmenetet biztosítva, ezzel egész nap szép surlófényt ad a tájnak. Azaz csak adna, ha felhők nem takarnák. Viszont nem csak nappal jár alacsonyan a Nap, hanem éjjel is laposabb pályán mozog, így az éjszaki égbolton halvány derengés látható, tehát az világosabb, mint itthon. Ahhoz tudnám hasonlítani, amit nálunk hajnal előtt lehet látni a Ny-i égbolton.

Végül fontos megjegyeznem, mert akkor erre nem gondoltunk és csak itthon jöttem rá az okára:
Ugyan Norvégia egész területén egy időzóna van, de a rövid szélességi körök miatt extrém nagy eltérés van a Nap járásban ugyan abban az időpontban egymástól távoli pontok között. Pl. Reine-ben egy órával később van naplemente, mint Tromsø-ben.


Zárásul

Elmondhatom, hogy megérte elmenni Norvégiába és nem csak az azóta versenyeken elért több mint 10 képelfogadás miatt. Meghatározó élmény volt az út, tájjal kalanddal, sarki fénnyel. Visszamennék? Naná!

Mára viszont legyen ennyi elég, hamarosan kezdődik a kiállítás megnyitó, készülnöm kell. A sorozat innentől tematikusan folytatódik már “rendes” képekkel. Következő részben a rorbukról olvashatsz majd – csak győzd kivárni 🙂

Hozzászólás